Pasztell, rock, satöbbi

Eddig: A The National kvintettje Cincinattiben jött össze '99-ben, és közel nyolc évig úszkálva a fősodor mögött a két testvérpárból és Matt Berninger énekesből álló társaság idén összehozta Boxer című ötödik albumát, amit a lassan kanonizáló irodának is átnevezhető NME a szárnyai alá is vett. A siker kézzelfogható: az ohioi örömzenélő (ha lehet ezt egyáltalán örömzenének nevezni) bandából Európában is ismert zenekar kezd lenni, Mistaken For Strangers című klipjüket az MTV játssza, jövőjük alakítása csupán rajtuk múlik.

Ezúttal: Ismerkedésünk bizsergetően háttérben maradó orgonajátékkal, egy lemondó és csodálatosan érzelemszegény férfi énekével, valamint egy vasárnap délután minden szuicid pillanatával indult – ez volt a Mistaken For Strangers klipje a MTV-n, valamikor nyár elején. Ritkán tud rávenni egy dal, hogy megtanuljam kívülről a szövegét. Nos, már ezen is túl vagyunk. Egy szerelemben azonban el kell viselni a szeretett rossz tulajdonságait is – ettől kapcsolat egy kapcsolat. A Boxer a pillanatokig tartó, heves, de múlékony szerelem mintapéldája, gitárokra, dobokra, énekre átköltve. Mégis, ezután is vonzó marad, talán éppen ettől a csalódástól. Könnyűnek találtatott, és mégis részben izgató marad. Ettől szerelem.

Az NME Nick Cave-et említette velük kapcsolatban, én inkább éreznék jogosnak egy Arcade Fire párhuzamot, de igazából egyikünknek sincs igaza. Van a csapatban valami abból a mélyén imádható country-hagyományból, amit sokszor mi, európaiak gázosnak könyvelünk el. Ohio és Texas nincsenek ugyan éppen egy köpésre egymástól, mégis van bennük valami az énekes-dalszerzők zsenialitásából (gondolhattok bármire Springsteentől egészen a Bright Eyesig), amit fel is használtak teljes mélységben ahhoz, hogy – ritka alkalom – albumként élvezhető alkotást hozzanak létre. Amilyen lesújtó a kezdés (Fake Empire, Mistaken For Strangers), összességében valami kellemes, nyugodt massza marad hátra a zárás, a sokatmondó című Gospel után. Visszatérve a párhuzamokra: Nick Cave egyelőre úgy tűnik, már visszafelé tart, a múltba, Win Butlerék alkotásai pedig másolhatóak, de a másolatok tökéletesek értéktelenek lesznek. Nem számít igazán, hogy a Boxer lemezként legfeljebb erős közepes, maradandó slágerek sora nélkül. Énekeljenek csak csalódásokról, tévedésekről, félreértésekről, én úgy látom, meg fogják találni a táborukat, itt, az öreg kontinenesen, ahol fel tudják használni a már említett helyekről származó (minden kincsnél többet érő) örökségüket. Így kell tenniük.

The National - Mistaken For Strangers

Ezután: Egy ennyire árnyalatgazdag album után - ha nem darálja be őket az egyszeri csodákat piedesztálra emelő rocksajtó - szinte törvényszerű valamilyen elmozdulást várni a következő albumtól. Vagy éppen helyben maradást és tökéletesedést. A Nationalben van annyi szufla, hogy mindkét esetben vegye az akadályt.

Linkek:

• The National @ home
• The National @ wiki
• The National @ MySpace (hallgatnivaló!)

A cikksorozatban korábban:

• Az Editors és a szív segédigéi