Tarolt a Filmszemlén Hajdu Szabolcs - kritikák és nyerteslista a 41. Szemléről
Új arcok: Ancient Methods
New York, I Love You (1 komment)
A Haydn-brand kulisszatitkai - Harminchárom változat Haydn-koponyára a Bárkában
Beatfeed #01
Újra kinyit a Csepel Cinema
2010/02/20: Ulver, Void of Voices @ A38
Life is hard. Life is painful. Life is rich. Life is... Precious
Februárban újra látható a szlengblog-opera
Inkább a Sátán - a Them Crooked Vultures és a Future of the Left lemezei (1 komment)
Vissza a fénybe - Bomb The Bass interjú (2 komment)
Bemutatták a PEN 2010 programját
Gyönyörű érvágás az Eelsnek
Galaktika: új könyvek Kiplingtől a FlashForwardig
Február 20-ig lehet fellépőnek jelentkezni a szigetes Cökxpôn sátorba
Töltjük a Kultblog csiripet...
Talánőmajd
2008. május 16. 07:45 | deadhead | 5 komment
Ott állsz az utolsó atombomba után, egyedül. Üvöltenél, aztán
rájössz, hogy felesleges. Hanyatt fekszel a nukleáris sivatag közepén,
és nézed, ahogy zongorával kísért tört ütemre tovaúsznak a
bárányfelhők. Gitárok duruzsolnak, ahogy szinte hallod a sugárzást, de
nem érdekel, úgysincs mit tenni. Ez a posztapokalipszis zenéje, a romantikusabb oldaláról megragadva, szinte szavak
nélkül, samplerekkel vegyített post-rockba öntve.
Ahogy azt a gitáros zenéknél megszoktuk, a szöveg adja a jelentést, a zene meg hozzá a hangulatot. A szöveg a fogódzó, onnan tudjuk, hogy miről szól a szám, mihez kell viszonyulnunk. Ám itt borul az egész, mivel alig kapunk szöveget. Még a címekből sem következtethetünk, mert annak a jelentésétől is elhatárolódnak. Maybeshewill, egybeírva, szóköz nélkül, nagy betűvel az elején, nem törődve a három alkotószóval. Egyáltalán, ne is keressünk értelmet, mert nincs.
Maybeshewill - Not For Want Of Trying
A banda debütáló, Not For Want Of Trying névre hallgató albumának hallgatása közben olyan érzésem volt, mintha egy filmzene menne, ami nem véletlen. Ahogy a MySpace-ükön írják, a Maybeshewill egy hibás laptop, és négy srác szüleménye, akik ritkán lépnek fel, mert inkább otthon ülnek, és filmeket néznek.
Nem nehéz az album köré történetet vízionálni, szinte adja magát. Az
egyes hangszerek hirtelen eltűnése, mások megjelenése, az ütemváltások
olyanok, mint a jelenetek közti vágások. Jönnek a repülők, sivítva,
dübörögve, majd téged mutat a kamera, miközben megáll benned az ütő, és
lepereg a lelki szemeid előtt az életed. Próbálod nem elhinni, próbálsz
álomba menekülni, andalító dallamokkal, zöld réttel, zongoraszóval,
virágokkal, női énekkel, ölelő karral, de kiránt a transzból, ahogy
odacsapnak a gitárok, miközben a repülők elhúznak a fejed felett, majd
látod, ahogy zuhannak, majd becsapódnak a bombák.
De tök mindegy, úgysincs semminek sem értelme. Nem is kell, hogy legyen, amíg ez a zene szól.
Linkek:






Hozzászólások (5)
zseniális.
jó anyag.
uristen, ez nagyon nem olyan, mint amilyennek leírtad.. de nem baj.
jóféle, biztos is! november 16-án Budapesten. ;)
Most kattantam rá. Imádom
Szólj hozzá!