Töltjük a Kultblog csiripet...

Talánőmajd

2008. május 16. 07:45 | deadhead | 5 komment

Ott állsz az utolsó atombomba után, egyedül. Üvöltenél, aztán rájössz, hogy felesleges. Hanyatt fekszel a nukleáris sivatag közepén, és nézed, ahogy zongorával kísért tört ütemre tovaúsznak a bárányfelhők. Gitárok duruzsolnak, ahogy szinte hallod a sugárzást, de nem érdekel, úgysincs mit tenni. Ez a posztapokalipszis zenéje, a romantikusabb oldaláról megragadva, szinte szavak nélkül, samplerekkel vegyített post-rockba öntve.

Ahogy azt a gitáros zenéknél megszoktuk, a szöveg adja a jelentést, a zene meg hozzá a hangulatot. A szöveg a fogódzó, onnan tudjuk, hogy miről szól a szám, mihez kell viszonyulnunk. Ám itt borul az egész, mivel alig kapunk szöveget. Még a címekből sem következtethetünk, mert annak a jelentésétől is elhatárolódnak. Maybeshewill, egybeírva, szóköz nélkül, nagy betűvel az elején, nem törődve a három alkotószóval. Egyáltalán, ne is keressünk értelmet, mert nincs.

Maybeshewill - Not For Want Of Trying

A banda debütáló, Not For Want Of Trying névre hallgató albumának hallgatása közben olyan érzésem volt, mintha egy filmzene menne, ami nem véletlen. Ahogy a MySpace-ükön írják, a Maybeshewill egy hibás laptop, és négy srác szüleménye, akik ritkán lépnek fel, mert inkább otthon ülnek, és filmeket néznek.

Nem nehéz az album köré történetet vízionálni, szinte adja magát. Az egyes hangszerek hirtelen eltűnése, mások megjelenése, az ütemváltások olyanok, mint a jelenetek közti vágások. Jönnek a repülők, sivítva, dübörögve, majd téged mutat a kamera, miközben megáll benned az ütő, és lepereg a lelki szemeid előtt az életed. Próbálod nem elhinni, próbálsz álomba menekülni, andalító dallamokkal, zöld réttel, zongoraszóval, virágokkal, női énekkel, ölelő karral, de kiránt a transzból, ahogy odacsapnak a gitárok, miközben a repülők elhúznak a fejed felett, majd látod, ahogy zuhannak, majd becsapódnak a bombák.