Hegyalja Fesztivál 2008 - 4. nap

Mindig tanul az ember, még fesztiválon is. Ismerőseimnek hála például megtudtam, fiúk, hogy ha befészkel a hímtagotok közepére egy kullancs, a közhihedelemmel ellentétben nem lesz jó, ha fogkrémet kentek rá, mert a kullancs nem megy el, de még csípni is fog. Ellenben az elsősegély sátorban, inkább meg nem nevezett ismerősöm révén, már semmin sem fognak meglepődni. Úgyhogy, ha nem tetszik a kullancs által akaratlanul nyújtott orális aktus, irány az elsősegély sátor, ahol szakszerűen levákumozzák az élősködőt. Bár a fertőtlenítő is csípni fog.

Korán kezdtem a napot, mert már négykor fellépett a nagyszínpadon az Idoru. Mivel ~40 fokos hőség volt, csak annyi ember nézte a koncertet, amennyi a színpad előtti árnyékba befért, amit meg is értek. A vállalkozó szelleműek promó cédéért tülekedtek, míg a többiek a zenekart figyelték. Furcsa volt, hogy épp akkor, amikor kezdene felpörögni az ember, egy melankólikusabb bandával kell nyitni a napot, sokkal jobban el tudtam volna őket képzelni este, a Katatonia után, de a szervezők nem így gondolták. Mindenesetre a koncert a maroknyi közönséggel is kellemes volt.

Alvin és a Mókusok (Fotó: fesztblog.hu)

Ahogy múlt az idő, úgy nőtt az árnyék, és az Alvin és a Mókusokra már megháromszorozódott a tömeg. Így nagyjából negyedannyian lehettek, mint amennyien egy héttel korábban, Volton voltak. Én az árnyékból, sörrel, pizzát majszolgatva dúdolgattam a számokat. Ha tudtam volna, hogy eztán órákon keresztül nem találkozok normális koncerttel, inkább ugráltam volna egy kicsit, hogy ne legyen energiám dühöngeni.

Hétre mentem Velvet Stabre, ami ahhoz képest, hogy milyen jó zenekar, rémesen kevés embernek játszott metalcore zenét. Kár, hogy alig hallottuk a rossz hangosítás miatt. Promócédé osztogatás ügyén is ők nyomták a legjobban, ugyanis egy nagyon helyes hölgyet ültettek a merchandise-szal megrakott asztal mögé. Igen, a fesztiválozók, ha amúgy nem is, de a fesztivál végére roppant egyszerű lényekké válnak: arra mennek, amerre sör és csaj van.

Mindemellett békés lények is a fesztiválozók. Az egyik legvártabb koncert következett ugyanis, az Isten Háta Mögött. Zseniálisan jó zenét csinálnak, de hiába erőlködtek, semmi nem jött át. Narny cimborám azt mondta, úgy szól az egész, mint egy '89-es Nirvana koncertfelvétel. Nem tudom mi volt a baj a DeWalt sátorral, de őszintén szólva nem is érdekel, elfogadhatatlannak tartom, hogy a nap szinte összes fellépőjének műsora élvezhetetlen volt. Azt meg végképp nem értem, hogy ha a közönségnek feltűnik, hogy szar a hangzás, akkor azoknak miért nem, akik hangosításból élnek. A Watch My Dying is pórul járt, és ekkor már úgy voltam, hogy legszívesebben felgyújtanám az egész sátrat.

Katatonia (a fotó nem a Hegyalján készült)

Ahogy a Katatoniát leszervezőtől megtudtam, ők saját hangosító embereket hoztak, így az már elviselhetően szólt. Nem volt hihetetlen jó, de élvezhető, az előbbi három koncert után pedig kész felüdülés. A zenekar pedig elvarázsolt. Őket sem ismertem, próba szerencse alapon maradtam ott, és bejött, hihetetlen jól éreztem magam, az egyik legjobb koncertje volt szerintem a négy napnak. És ha már itt tartunk, Silvermoon készített egy riportot Fredrik Norrmannal, a Katatonia gitárosával, olvassátok el!

Katatonia után átszédelegtem a Pepsi színpadhoz, ahol bőgőt és hegedűket láttam. Vonós-fetisiszta lévén rögtön lecövekeltem, és mint megtudtam, hogy épp a Suhancos állt előttem. A Bëlgáék "magyar nemzeti hiphop rapet" szövege jutott az eszembe, ahogy a hegedűs alapra szövegeltek. Nem vagyok a stílus híve, de erre még én is azt mondtam, hogy frankó.

Így a végén illene valami összegzést adnom. Azt hiszem, nem maradt akkora élmény az idei Hegyalja Fesztivál, mint amekkorát vártam. Egyrészt, bár ezt még nem mondtam, de sokkal kevesebben voltak, mint tavaly. Nem volt tömeg napközben Tokajban, és a fesztiválon sem esténként, így akkora fesztivál hangulatom sem volt, mint előző évben. Emellett a külföldi előadók sem mozgattak meg annyira. Tavaly a Bloodhound Gang egyedül akkora műsort csinált, mint idén az összes külföldi előadó együtt, nem véletlenül tartom életem egyik legjobb koncertjeként számon. Az ideiek közül viszont talán egyedül a Katatonia, amire újra elmennék, ami mindenképp visszaesés. A magyar bandák élvezetét pedig a hangosítás rontotta el.

Zárszóként tehát azt mondanám, hogy legyen bármennyire is a szívem csücske Tokaj, ha jövőre nem hívnak el valami számomra meghatározó bandát, és nem ígérik meg, hogy normális hangosítás lesz, akkor maximum akkor megyek el erre a fesztiválra, ha másik nem fogja ütni. És ha el is megyek, sokkal többet fogok a városban borozni, és kevesebbet a fesztiválon koncertezni. Persze az, hogy számomra csalódás volt, nem jelenti azt, hogy rosszul éreztem magam, mert egy fesztiválon, ha jól akarja érezni magát az ember, akkor megoldja, csak épp tudom, hogy lehetett volna sokkal jobb is.

Korábban a Kultblogon:

• Hegyalja Fesztivál 2008 - 3. nap
• Hegyalja Fesztivál 2008 - 2. nap
• Hegyalja Fesztivál 2008 - 1. nap