Hornby legjobb válogatáskazettája
És elhajózunk a végtelen űr óceánján ... - Steve Von Till az A38-on
A legőszintébb fesztivál, pt. 2 - Hegyalja, 4. nap
Az álom igazi tudománya - az Eredet kritikája (2 komment)
2010/08/01: DJ Kentaro @ A38 (2 komment)
A legőszintébb fesztivál, pt. 1 - Hegyalja, 3. nap (1 komment)
Kitisztult levegő
2009. május 7. 09:02 | silvermoon | 3 komment
Még mindig úgy szokás hivatkozni Anneke van Giersbergenre, mint a Gathering egykori énekesnőjére. Bár azóta, hogy elváltak útjaik, eltelt két év, és kijött a szóló projekt, az Agua de Annique bemutatkozó albuma is, az együtt töltött 13 évet nehéz elfelejteni, és nehéz nem ahhoz mérni a szóló próbálkozásokat. Anneke most ismét saját neve alatt jelentetett meg új anyagot, Pure Air címmel.
A 2009-es Pure Air szinte kizárólag olyan dalokat tartalmaz, amelyekkel a szerencsés közönség már találkozhatott koncerteken vagy más művészek albumain, ahol Anneke volt a vendégénekes. Most kicsit fordított a bejáratott rendszeren, és meghívta barátait, kedves zenésztársait saját szólólemezére, és összefésülte a kuriózumnak számító produkciókat. Ezekhez csapott még hozzá öt dalt az Air című Agua de Annique debütalbumról is, kicsit átértelmezve.
Úgy érzem, részben azért készült el a Pure Air, hogy kitöltse a két stúdióalbum közötti űrt, miközben valóban hiánypótló a hardcore fanok számára. Most, visszagondolva az előző lemezre, már egyáltalán nem vagyok annyira elájulva tőle, mint megjelenésekor. Akkor a puszta tény, hogy Anneke kreatív, alkot és lelkes, feledtetett minden gyengeséget, a dalok kiegyensúlyozatlanságát, vegyes minőségét. A Pure Air esetében sikerült sokkal egységesebb anyagot készíteni.
Pure Air album trailer
Hangszerelését tekintve meglehetősen minimalista az akusztikus Pure Air. Hol egy zongora, hol egy gitár hallható csupán a háttérben, kiemelve természetesen az énektémákat. Nincs is mit csodálkozni ezen, ha egy énekes szólólemezéről beszélünk, aki ezúttal ráadásul a kifejezetten populáris témák felé fordult. Van azért pszichedelikusabb, ambient hatású dal is, a hangzásában a Sigur Rós-ra emlékeztető The Blower's Daughter, vagy a trombitával kísért Come Wander With Me. Az anyag azonban még mindig Anneke simogató, fénnyel teli hangjára épít. A lényeges különbség most a kiváló (sztár)vendégek szereplése.
A vendégek közt első Danny Cavanagh (Anathema), akivel Európa szerencsésebb országaiban már több állomásos miniturnékat is adott Anneke. Vele énekli a Blower's Daughtert, aminek nagyon szép íve lett, az átlaghoz képest izgalmasan szólal meg. Kellemes emlék egy nagyon produktív művészbarátságról. A Beautiful One az előző album egyik gyöngyszeme volt, ami élőben is nagyot üt, de Niels Geusebroek Silkstone énekes-zeneszerző nem sokat tesz hozzá, sajnos.
Az Airről származó Day After Yesterday újraértelmezés nem lett rossz, de Marike Jager hangja színtelen és érdektelen Anneke mellett. A Come Wander With Me a trombita kíséretet leszámítva nem változott; az Arjen Lucassen szerzemény, a Valley of the Queens is ismerős lehet már az Ayreon projektből. A korong számomra legszebb dala a King Crimson/Asia tag John Wettonnal előadott duett. Nagyon nehéz szavakkal leírni, mit is sikerült ebben a dalban megragadniuk. Gyönyörűséges szerelem-himnusz született, melyben a férfi kézen fogja a törékeny és sebzett lányt, és együtt indulnak tovább egy közös úton. Az egyszerre gyötrelmes és boldog érzésben összeforr a két lélek, a két hang.
Van még a sorban korrektül elővezetett Ironic (Alanis Morisette cover), The Power of Love (Jennifer Rush cover), ami egy kis meglepetés még a rajongóknak is, valamint a koncertkedvenc, Within Temptation frontasszonnyal közös Somewhere, amelyben a két énekesnő hangja példásan simul össze. Nagyon érzékeny és szép dal, a Pure Air második csúcspontja, melyet végre kiváló minőségben élvezhetünk a vacak YouTube videók után.
Linkek:





Hozzászólások (3)
Nohát, nem is tudtam, hogy van ilyen. Adok Annekének még egy esélyt. Sajnos akármennyire is odavagyok érte, nekem az első szólóalbum nagyon halovány lett. Egyszerűen úgy érzem, hogy hiába a szép énekhang, ha a Gathering két kreatív elméje nem teszi mögé a zenét, a dallamot. :(
Szerintem ne várj tőle sokat. Ez az album azoknak a rajongóknak készült, akik szeretnék egyben látni/hallani az ínyencségeket. A John Wetton és Sharon del Aden-féle két duett nagyon szép viszont.
Igen, épp hallgatom. Hát... kicsit elszomorít. Pedig azt hittem egyébként, hogy rajongó vagyok.
Szólj hozzá!