Az idő előtt berobbant nyár egy pillanat alatt mediterrán hangulatúvá varázsolta Budapestet. Ha pedig már így alakult, keresve sem találhattunk volna mediterránabb programot egy Santiago Segurával és Csuja Imrével megspékelt Torrente-estnél.
2012-ben is megrendezésre került a Titanic Filmfesztivál, amit persze mi sem hagytunk ki. Személyes utazásomat az ikonikus szellemhajón egy argentin produkcióval, a horrorkliséket kiforgató Penumbrával kezdtem. Ambivalens érzésekkel távoztam a vetítésről.
Baldvin Zophoníasson első egészestés munkája néhány fiatal mindennapjait mutatja be, akik a késő-kamaszkor jól ismert, de mindig elővehető problémáival küszködnek. Az Órói (angolul Jitters) című izlandi filmet most pénteken a Puskin Mozi is műsorra tűzi.
Rendkívül hosszú idő telt el azóta, hogy először találkoztam Michelle Williams nevével és babaarcával, de sokáig nem tudatosult bennem, hogy ez a tragédiáktól tépázott sorsú színésznő mekkora tehetség, tovább azonban nem tagadhatom. Most például az itthon februárban bemutatott Egy hét Marilynnel című moziban bizonyít.
Bátor dolog ilyen címmel filmet készíteni, hiszen a szófordulat szinte kínálkozik a recenziók kezdő sorába. Lynne Ramsay harmadik darabjáról szerencsére kijelenthető: tényleg beszélnünk kell róla.
Hónapok óta vártam töretlen izgalommal a kanadai David Cronenberg új filmjének magyarországi premierjét. Március közepén végre hozzánk is elérkezik a pszichoanalízis hőskorába vezető Veszélyes vágy, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeimet.
A George Clooney szerelemfilmjének tűnő A hatalom árnyékában (The Ides of March) egy csapat A-kategóriás és feltörekvő színésszel játszat el haveri alapon egy zűrösebb Az elnök emberei-részt, és ez akármennyire triviálisan hangzik, mégsem egy gyenge filmet jelent a végelszámolásnál.
A Tyrannosaur lett tavaly az év legjobb független brit filmje (melyet ráadásul Sundance Filmfesztiválon is díjaztak), amivel az eddig színészként ismert Paddy Considine bebizonyította, hogy elsőfilmes rendezőként abszolút rátermett egy ilyen nehéz, elgondolkodtató történet irányítására.
A kérdést, hogy be lehet-e mutatni titkosszolgálatok világát reálisan, de mégis szórakoztatóan és izgalmasan, Tomas Alfredson Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy) című, a napokban nálunk is bemutatásra kerülő kémfilmje egyértelmű és kategorikus igennel válaszolja meg.
Justin Kurzel nyomasztó drámája Ausztrália kegyetlen sorozatgyilkosairól elsőre talán indie tucatfilmnek tűnhet. Nem is teljesen hibátlan, de igazság szerint hosszú évek óta nem láttam filmvásznon a Snowtownéhoz fogható, eszes és kegyetlen lelki terrort.
Damage, aka Bari Máriusz frissen megjelent könyve mellé adja a soundtracket.