2010. március 10. 09:04

Majdnem öt-pont-nulla - László Zoltán: Nulla pont

Szerencse, hogy van egy Galaktika Kiadónk, ami a külföldi írók mellett az új magyar sci-fi tehetségeket, és a már bizonyított honi szerzőket is csatasorba állítja. Náluk sikerült kiszúrnom a Zsoldos Péter-díjas László Zoltán regényét, a Nulla pontot. A hipertérbe oltott fantasy-világban az eleve elrendelés vs. szabad akarat párharc mellett plasztikusan megjelenik a demokrácia kontra diktatúra kérdéskör is. Magvas gondolatok már a bevezetőben? Akkor haladjunk tovább az origó felé.

Kommentálj!

2010. február 22. 07:31

John le Carré: Az üldözött

David John Moore Cornwell az 1950-es és '60-as években a brit titkosszolgálatnál dolgozott, majd '63-as sikerregénye után (A kém, aki bejött a hidegről) kilépett, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Történeteit John le Carréként szerezte, melyek közül a mai napig több mint húsz ért kiadást, ráadásul ezeknek a feléből tévésorozat vagy film is készült (az utóbbi évek két legismertebb darabja a Panamai szabó és az Elszánt diplomata). A '31-es születésű író jelenleg is aktívan alkot, utoljára 2008-ban jelent meg kötete A Most Wanted Man címmel, ami magyar nyelven Az üldözöttként került a boltokba.

Kommentálj!

2010. január 29. 11:07

Galaktika: új könyvek Kiplingtől a FlashForwardig

Kommentálj!

2010. január 12. 09:23

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Neil Gaimant olvasni az egyik legjobb dolog a világon. Szeretem, hogy olyan laza könnyedséggel szövi a fantasztikumot a zord hétköznapokba, megszínesítve ezzel azokat, hogy utána úgy tekintünk mindenre az életben, ahogy legutoljára talán gyerekként tettük. Az Anansi fiúk című könyvében is pont ugyanezt teszi: témájával és mondanivalójával ugyan nem ér fel a fontosabb műveihez, de nem is ez a célja. Nem akar heves érzelmeket kiváltani, sem túlságosan elgondolkodtatni - ezek nélkül is minőségien szórakoztat majdnem háromszáz oldalon keresztül.

Kommentálj!

2010. január 10. 16:01

Legjobb cuccok 2009-ben: KÖNYV

A 2009-es listagyártást az év könyves termésével zárjuk, amelyet szintén három Kultblogger taglal három teljesen széttartó listával, viszont így legalább sokrétűen fedjük az év könyvtermését. A listás helyezettek között van új kiadás és régi klasszikusok újraolvasása is, a közös nevező a 2009-es meghatározó élmény.

Kommentálj!

2010. január 8. 08:02

Svindlerek - saját magamat vertem át

Saját magamat csaptam be, amikor pörgős akcióra számítottam Jim Thompson Svindlerek című könyvének olvasásakor, aminek az lett a vége, hogy a nem megfelelő várakozásaim sajnos teljesen hazavágták az élményt, amit a regény adhatott volna.

Kommentálj!

2010. január 4. 08:53

Iain M. Banks: A száműző

Iain M. Banks legújabb, magyar nyelven megjelent könyve nem a Kultúra-ciklus része, de igazából nyugodtan lehetne, mert a Száműzőben is idegen fajok ütköznek egymásnak idegen naprendszerekben. Sőt, épp ezért van is olyan jó, mint a Kultúra-regények. Terebélyes, amit mesterien kihasználva elképesztően gyönyörű világokba kalauzolja az olvasót, megismertet vele számtalan új fajt, és még a története is lebilincselő. Az egész rendkívül bankses, úgyhogy akit eddig nem tudott meggyőzni a skót író, azt valószínűleg a Száműző sem fogja levenni a lábáról, viszont mindenki más készüljön fel arra, hogy talán ez a legjobb műve, amit a Játékmester óta a kezünkbe vehettünk.

Kommentálj!

2009. december 7. 08:53

Pop Apocalypse, avagy egy lehetséges szatíra a világ végéről

2029-ben járunk, és pár szélsőséges vallási csoportnak hála küszöbön az Apokalipszis. Ám az igazi kérdés az, hogy miközben nukleáris sivataggá változtatjuk a Földet, ki közvetíthet minderről? Ki kapja a jogokat az utolsó fa felrobbanásáról készített videó közlésére, melyik celebritás fogja ezt kommentálni, és az utolsó netkapcsolattal rendelkező ember kinek fog fizetni a megnézéséért? Lee Konstantinou Pop Apocalypse című könyve bár a végére már egyenesen irritált, mégis olyan kérdéseket vet fel, amelyek miatt bőven megér egy blogbejegyzést.

Kommentálj!

2009. december 4. 08:03

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

A Sztrugackij-fivérektől nekem eddig egyedül a Piknik az árokparton című kisregény rémlett, illetve az abból(?) készült Sztalker című filmzsenialitás, az életművük többi részébe még csak felületesen sem ástam bele magam soha. A Lakott szigettel se foglalkoztam volna, ha épp nem mostanában jelenik meg a Galaktikánál. Már ismerhettek annyira, hogy engem inkább a modern sci-fi érdekel, nem pedig a klasszikus, vaskalapos tudományos-fantasztikum, ami főleg a monumentalitásának és az átlagos magyar rajongó tudatlanságának köszönhetően népszerű még mindig itthon, miközben a stílusból semmi más új dolog nem tud gyökeret ereszteni. Most viszont én is kiállok a klasszikusok mellett: a Lakott sziget messze az egyik legjobb könyv, ami ősszel a kezembe került.

9 komment

2009. november 25. 17:50

Daniel Kehlmann: Hírnév

Van abban valami enyhén taszító, mikor egy író pofátlan magabiztossággal húzza alá az irói zsenialitás isteni határtalanságát. Daniel Kehlmann legújabb könyvében, a Hírnévben látszólag összehozhatatlan sorsokat - többek közt egy eutanáziára készülő idős asszony, egy végtelenül szélsőséges író, egy geek blogger sorsát - fésüli össze a hírnév átkára és a kommunikációs eszközök életeket befolyásoló veszélyességére építve. Mindezt olyan rendkívüli módon, valóban istenien teszi, hogy egyáltalán nem tekinthető pökhendinek, mikor az alkotást teremtésként definiálja.

Kommentálj!

"Én felvettem mindent 1984-től" - DJ Assault interjú

DJ Assault jött, látott és győzött a Merlinben. A detroiti művész simán az év buliját hozta kétórás műsorával, ami hiteles ábrázolása volt a booty house-nak. A fellépés előtt beszélgettünk vele, többek közt Detroitról, a hiphopról, az egyénről és a felnőtté válásról.

4 komment