A Thália Színház évek óta nagy sikerrel játszott darabja, a Kövek a zsebben, egy ír falucskában forgató amerikai filmstáb munkáját, azon belül is a helyi lakosokból verbuválódott színészi gárda néhány napját mutatja be. Fő-, mellék- és főleg statisztaszerepekben a két Péter: Kálloy-Molnár és Rudolf.
Itt a tavasz, most már minden értelemben, nem is beszélve a Tavaszi Fesztiválról. A Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert pedig a fesztivál keretében mutatta be legújabb rendezését, a Hamletet. Kell ennél több? Nos, nem ártana, bár ötlet van bőven, és olyan finálé, amitől megfagy a vér az ereinkben.
Tavaly télen mutatta be a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiója A vihar kapujában című darabot, amelyet Akutagava Rjúnoszuke elbeszéléséből Müller Péter adaptált színpadra. Sajátos körülmények vezettek el a színházba, és az sem mindennapi, hogy felhívom a figyelmet egy nem kifejezetten jó darabra. A néma miértekre válaszok is következnek.
Balázs Zoltán neve számomra önmagában szavatolja egy produkció minőségét. Társulatának, a Maladype-nek mozgás-improvizációi immár három éve futnak Tojáséj név alatt, melyet nemrég pótolva másfél óra önfeledt játékot kaptam a Thália falai között.
A kortárs spanyol dráma gyöngyszeme négy pályázóról szól, akik egy multinacionális barkácsáruház vezetői posztjának megszerzése érdekében egy valóságshow-ra hajazó kiválasztási eljárásban vesznek részt. Meg kell nézni.
Közhely, de feledhetetlen és különleges élményekkel gazdagodhattak azok, akik részt vettek a Merlin Színház és az Érintéspont Művészeti Alapítvány Itt van Japán! rendezvénysorozatának butoh - azaz mozgásművészeti - előadásain és workshopjain, ahová a műfaj sztárjait csábították el a fesztivál szervezői.
A Thália Színház Egy elmebeteg nő naplója című előadása nem pusztán Csáth Géza kiemelkedő elmeorvosi tanulmányának színházi adaptációja. A darabban az egész Csáth-életmű és életrajz momentumai is visszaköszönnek, amellett, hogy általános diagnózist kapunk benne az emberi elme sötétségéről.
Balázs Zoltán idén ünnepli társulatának, a Maladype-nek tízéves fennállását. Dante Isteni Színjátékának színpadra állításával, egyhetes novemberi programsorozattal és a Maladype Színház tíz évét bemutató kiadvánnyal emlékeznek meg a jubileumról. A társulat vezetője két fesztivál között szorított bő másfél órát arra, hogy az ünnep apropóján beszélgessünk munkamódszeréről, a tíz év tapasztalatairól és élményeiről.
Szemlék és fesztiválok, valamint az utolsókat rúgó színházi szezon jóvoltából ismét mélyre merültem Mundruczó Kornél munkásságában. A Szelíd teremtés - A Frankenstein terv a szemlén rendezői díjat hozott Mundruczónak, most pedig ő hozta el végre a külföldi (belga, német, portugál) közönség által már megismert, Nehéz istennek lenni című darabját hazánkba.
Vlagyimir Szorokin, orosz posztmodern botrányíró az utóbbi években nagy kedvencemmé vált, ezért mióta elolvastam magyarul is hozzáférhető életművét, vadásztam a Krétakör, majd a Nemzeti Színház produkciójaként elhíresült, A jég című darabra. Végre sikerült megnézni, és a várakozásoknak megfelelően ambivalens érzéseket keltett bennem, de nem a produkció színvonalát illetően.
Damage, aka Bari Máriusz frissen megjelent könyve mellé adja a soundtracket.