2010. augusztus 7. 09:57
Track review - Wiley feat. Emeli Sandé: Never Be Your Woman
Az évről évre egyre kevésbé érdekes grime jéghegyének már csak a csúcsa látszik ki a zenei klímaváltozás sújtotta angol színtérből, viszont az ügyes featuringeket vállaló Dizzee Rascal és az ország nélküli király, Wiley stabilan őrzik pozíciójukat. Utóbbi követte el a legújabb Track Review-ra ítélt Never Be Your Womant, mely nem fogja a zenei innováció babérkoszorúját megkapni, ellenben Wiley pályájának abszolút logikus lépése és mellesleg az év egyik legfülbemászóbb slágere.2 komment
2010. augusztus 5. 18:35
A Marstól távolodva - Delphic: Acolyte
Habkönnyű slágerekkel és egy kiváló producerrel csapatja debütlemezén a mainstream legveszélyesebb lövészárkai felé tartó Delphic. Az emo-hullám látszólagos lecsengésével különösen szembetűnő, hogy nem is olyan nehéz elektronikával kevert, slágercentrikus rockzenét csinálni - legalábbis az Acolyte-on maximálisan sikerült.Kommentálj!
2010. augusztus 3. 09:55
Lidérces napfény - ASC: Nothing Is Certain
Örök nyár, Kalifornia, beach boyok és beach girlök, plusz konstans konzervboldogság. A nyugati és oda igyekvő társadalmak talán leginkább vágyott csomagja. A kulisszák mögött azonban mint sok minden más, ez is másképp festhet. ASC szerint egyenesen kínzóan üres és lidérces. Nothing Is Certain címmel új albuma jelent meg a hetekben.Kommentálj!
2010. augusztus 2. 09:34
Nincs tovább - a Chemical Brothers új lemeze
A drogkultúra professzionálissá válásával egyenértékűnek tekinthető bigbeat mozgalom legismertebb vegyészei hetedik albumukkal kezdik meg működésük harmadik évtizedét. A Further az első The Chemical Brothers-album, ami még a címe ellenére is nosztalgikusan visszafelé tekint, és nem akar előre lépni egyet sem - e húzás eredményessége viszont rendkívül kétséges.3 komment
2010. augusztus 1. 09:45
Az űrgitáros meséi - interjú Steve Von Till-lel
A Neurosis a legkedvesebb zenekarom, de ha még közülük is választanom kellene egy kedvenc zenészt, egészen biztosan Steve Von Till lenne az. Így aztán nem meglepő, hogy különös izgalommal vártam a júliusi estét, amikor szólóprojektjeivel (az egyik a saját neve alatt fut, a másik pedig a Harvestman) az A38 színpadán lépett fel, európai turnéja egyik állomásaként. Az underground metal színtéren már ikonikusnak számító gitáros-énekes Till ráadásul interjút is adott nekem.
Kommentálj!
2010. július 31. 09:35
Morajló táncterek - Scuba: Triangulation
Paul Rose-nak az angol dubstep színtéren betöltött központi szerepéhez nem is férhet kétség, tekintve, hogy kiadója, a Hotflush Recordings évek óta olvasztótégelye a színtér legizgalmasabb előadóinak. Joy Orbison, Distance vagy éppen a Mount Kimbie bizonyítottak az évek során, most pedig Rose-on, vagyis Scubán a sor, hogy megismételje az A Mutual Antipathy sikereit.Kommentálj!
2010. július 29. 09:48
És elhajózunk a végtelen űr óceánján ... - Steve Von Till az A38-on
Nem volt kérdés, hogy ott kell lennem az A38 hajón július 23-án este, amikor Steve Von Till lépett fel, sok év után először hazánkban. Még anyazenekarával, a Neurosis-szal járt erre nagyon rég, most viszont szólóprojektjeit utaztatja meg Európában, útba ejtve Budapestet is.
1 komment
2010. július 28. 09:37
A legőszintébb fesztivál, pt. 2 - Hegyalja, 4. nap

A 3. nap nyújtotta hiphopözön után a fesztivál végén már más stílusokba is elkalandoztunk. Láttuk Barabás Lőrincet, a Péterfy Bori & Love Band koncertjét, megnéztük a Copycont és az IHM-et, valamint hallottuk a Brainst is, és természetesen nem maradhatott ki a végső kiteljesülés, Goldie frenetikus szettje sem az éjszakából.
Kommentálj!
2010. július 23. 09:31
A legőszintébb fesztivál, pt. 1 - Hegyalja, 3. nap

Folytatjuk idei fesztiválhadjáratunk beszámolóját, ugyanis a VOLT és a Balaton Sound után megjártuk a Hegyalját is, ráadásul két napot töltöttünk el a gyönyörű Tokajban. A műsor szerinti harmadik nap főként a hiphop jegyében telt: láttuk a PaSO-t és a Belgát, készítettünk interjút Roots Manuvával, és a stílus hazai fenegyerekeinek éjszakai mesterművén is jelen voltunk.
1 komment
2010. július 22. 09:58
Az angol popzene ösvényein - Hybrid: Disappear Here
A walesi Hybrid negyedik nagylemeze, a Disappear Here inkább tűnik egy elektronikával flörtölő angol popzenekar munkájának, mintsem egy trance és breakbeat bűvöletében élő duóénak. Ez nem különösebben nagy probléma, mert amit így kapunk, határozottan életképesebb ötvözete az emlegetett stílusoknak.3 komment
A súlyszivárvány túlélői - Klaxons: Surfing The Void
"A trip-hop csak a média találmánya" - interjú DJ Shadow-val
Track review: Eskmo - Cloudlight
Háttérből brillírozni - Lloyd Miller és a Heliocentrics közös albuma
Nyálcsorgatós limitált kiadások az új Brian Eno-albumnak
Bréking: az utolsó Esclin Syndo koncert Berger Dalmával, ma este az A38-on
Octopus Tarot Labirintus a szigeten, még a Sziget előtt
Játék és muzsika 70 percben - Sinfonia Eroica a Trafóban
Ellentétes érzelmek kereszttüzében - a Madách két előadásáról
Ez a harc lesz a végső - Mein Kampf a Nemzetiben
Mikor a filmet színpadra álmodják - az Álmodozók c. előadásról
Kígyóbőr szerelem
A párhuzamos dimenzió bukása - Warhol 3D a Szépművészetiben
Képafalon.hu közösségi kiállítása a Kertész29-ben
Plagizáló eredetiség - a Glenn Brown-kiállításról
"Valahol street art és képzőművészet között" - interjú Harkai Domával
Nagy hajrá a Robert Capa-kiállításon
Diploma Nélkül: kiállítási pályázat a Bekelittől






