— Film

— 2008. július 28. 08:26

— Írta: Varga Csaba

Öreg picsa nem vén picsa (de nem is vicces)

Eddig sikerült halogatni, aztán női nyomásnak fejet hajtva a hétvégén megnéztem a moziban a Szex és New York sorozatból szélesvászonra mászott verzióját. Oké, férfiasan bevallom, a sorozattal semmi bajom (azon felül, hogy megfelelési kényszert szült néhánymillió nőben, de ha ennek ők tapsolnak, részemről whatever), a filmváltozatot viszont ha még nem láttad, akkor most figyelj, kedves olvasó, óvakodj! Vagyis egész egyszerűen ne nézd meg.

Lehet, hogy a dolog ott vérzett el, hogy azt hittem, tud nekem szólni ez a film úgy is, hogy eggyel több tököm van, mint kéne, legalábbis célcsoport szinten biztos. Ezt a hitet pedig abból deriváltam, hogy a sorozat tetszett, de tényleg, még úgy is, hogy nyálas, meg megy ez a szingli bassz, viszont ettől függetlenül, ezzel együtt és ezen felül: vicces. Na, itt van a dolog kulcsa, ugyanis míg a szérián tényleg lehet jó néhányszor röhögni, addig a film változaton egy kierőltetett, ildomos vicsorgást nehéz kipréselni, önkarmolós könnyeket viszont annál könnyebb, amit nem az a meghatottság okoz, amire talán a készítők számítottak.

De tényleg, lehet, hogy azzal van a baj, hogy egyszerűen pasi vagyok, ez pedig nem egy vígjáték, hanem egy durván rózsaszín romantikus film. Szóval végülis az egész kritikát ott kéne befejezni, hogy aki ezt meg akarja nézni, az ne számítson humorra, hanem szakítós-összejövős (szor sok) drámára, és ennyi. Ami miatt viszont mégsem lehet itt bevarrni a cikket, hogy a sztori írója igenis úgy gondolta, hogy beledob egy adag poént, amelyek viszont olyan messze vannak a sorozat szintjétől, mint Bukarest New Yorktól. Az esetlegesen viccnek szánt görcsjelenetek erőltetettek, de még gyakrabban alpáriak, hogy úgy mondjam paraszthumorral működnek. Például abból az egész film alatt kitartó nevetésadagot megpróbálni kicsikarni, hogy egy patkányméretű kutya minden öt percben megpróbál megdugni valami útjába akadó tárgyat, enyhén szólva is szánalmas. Ezen felül persze a szexmániás karaktert hozó Samantha dobja egymás után a “baszni akarok” különböző formában kicsavart változatait, és jót derülhetünk azon is, hogy egyik főhősünk beszarik. Ugye milyen tök jó. Ahogy a narrált szöveg mondja, ezen már nem lehetett nem nevetni. (De.)

Ezen kívül a film elképesztő hosszúnak tűnt két óra öt perce alatt sikerült megutálni nagyjából az összes karaktert, akik eddig még szimpatikusak voltak, és ez nem csak a fentiek kumulált összességéből adódik, hanem abból is, hogy ezek a figurák, és pláne a filmben beállított már idősíkjában, nem jó fejek. A sorozatban még okés volt, hogy néhány közepesen fiatal csaj (ezt hívják középkörúnak, vagy ez még csak pre-középkor?) bolondul a divatért, a pasikért, sattara, de a film ötvenes figuráinak lankadatlan divatbuzisága, vásárlásmániája és farokéhsége már sokkal inkább olyan kivénhedt sznob picsákat vetít, akik hisztiznek a legkisebb hülyeségen is, kurva hangosan sikítanak, ha meglátnak egy milliós ékszert, és normális esetben valószínűleg eszedbe nem jutna haverkodni velük (feltéve, hogy nem vagy te is ilyen).


Szex és New York trailer

Ja, majdnem elfelejtettem, van sztorija is a mozinak. (Nincs.) Az egyik csaj összefúj a pasijával egy hülyeségen (ja, nem, a megcsalás komoly dolog, házasodva, gyerekkel is azonnali váló ok – nyilván), kidobja a fasziját, ez dominóként vonja maga után a barátnője szakítását is, aztán a végére minden rendbejön. Meglehetősen fauszti, és bocs, hogy figyelmeztetés nélkül spoiler voltam, de ha emiatt most már nem nézed meg a filmet, hidd el, jót tettem veled. Még csak annyit, hogy ezt itt fent nem egy habzó szájú kárálás, mert felbosszantani közel sem tudott a film (tök jól elrágcsáltam a szívószálat két órán keresztül), egyszerűen csak számítottam valami limonádé hülyeségre a sorozat alapján, ehelyett intravénás pink anyagot kaptam, csak, és ez nem jött be.

Linkek: