2010. február 22. 07:31

John le Carré: Az üldözött

David John Moore Cornwell az 1950-es és '60-as években a brit titkosszolgálatnál dolgozott, majd '63-as sikerregénye után (A kém, aki bejött a hidegről) kilépett, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Történeteit John le Carréként szerezte, melyek közül a mai napig több mint húsz ért kiadást, ráadásul ezeknek a feléből tévésorozat vagy film is készült (az utóbbi évek két legismertebb darabja a Panamai szabó és az Elszánt diplomata). A '31-es születésű író jelenleg is aktívan alkot, utoljára 2008-ban jelent meg kötete A Most Wanted Man címmel, ami magyar nyelven Az üldözöttként került a boltokba.

Kommentálj!

2010. január 12. 09:23

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Neil Gaimant olvasni az egyik legjobb dolog a világon. Szeretem, hogy olyan laza könnyedséggel szövi a fantasztikumot a zord hétköznapokba, megszínesítve ezzel azokat, hogy utána úgy tekintünk mindenre az életben, ahogy legutoljára talán gyerekként tettük. Az Anansi fiúk című könyvében is pont ugyanezt teszi: témájával és mondanivalójával ugyan nem ér fel a fontosabb műveihez, de nem is ez a célja. Nem akar heves érzelmeket kiváltani, sem túlságosan elgondolkodtatni - ezek nélkül is minőségien szórakoztat majdnem háromszáz oldalon keresztül.

Kommentálj!

2010. január 8. 08:02

Svindlerek - saját magamat vertem át

Saját magamat csaptam be, amikor pörgős akcióra számítottam Jim Thompson Svindlerek című könyvének olvasásakor, aminek az lett a vége, hogy a nem megfelelő várakozásaim sajnos teljesen hazavágták az élményt, amit a regény adhatott volna.

Kommentálj!

2010. január 4. 08:53

Iain M. Banks: A száműző

Iain M. Banks legújabb, magyar nyelven megjelent könyve nem a Kultúra-ciklus része, de igazából nyugodtan lehetne, mert a Száműzőben is idegen fajok ütköznek egymásnak idegen naprendszerekben. Sőt, épp ezért van is olyan jó, mint a Kultúra-regények. Terebélyes, amit mesterien kihasználva elképesztően gyönyörű világokba kalauzolja az olvasót, megismertet vele számtalan új fajt, és még a története is lebilincselő. Az egész rendkívül bankses, úgyhogy akit eddig nem tudott meggyőzni a skót író, azt valószínűleg a Száműző sem fogja levenni a lábáról, viszont mindenki más készüljön fel arra, hogy talán ez a legjobb műve, amit a Játékmester óta a kezünkbe vehettünk.

Kommentálj!

2009. október 17. 16:41

Sci-fi klasszikusok #1

Nyáron újabb hiánypótló kezdeményezéssel jelentkezett az Agave: Sci-fi klasszikusok címmel sorozatot indított, aminek keretében a műfaj mára örökzölddé vált regényeit adja ki. Egyelőre két kiadványt terveznek évente - ami számomra kissé kevés -, de ha sikeres lesz a széria, akkor minden bizonnyal ez a szám nőni fog. Az idei évre két nagy klasszikus jutott: Roger Zelazny stílusdefiniáló műve, a Fény Ura, illetve A. E. van Vogttól a Nulla-A világa.

Kommentálj!

2009. augusztus 28. 08:04

Philip K. Dick: Istenek inváziója

Kedvenc háztáji elmebetegünk, Philip K. Dick egyik utolsó regényét olvastam nemrégiben, ami elvileg összegezni és továbbrajzolni volna hivatott a dicki univerzum őrült képét. Különös, hogy életrajzírója és több ismerősöm is elismerően nyilatkozik az Istenek inváziójáról, de én akármennyire akartam, még akár a rajongó szemével is nézni, képtelen voltam élvezni. Szerintem a pénzszűkében kirázott tucatdaraboktól eltekintve ez a leggyengébb láncszem a Dick életműben, amiben annyi a bullshit, hogy az már fáj.

Kommentálj!

2009. július 22. 12:30

Gordon is back - Bűnös Budapest

Azok a kritikusok, akik Kondor Vilmos színre lépésekor a mai magyar krimi feltámadásában bíztak, jó "lóra" tettek. A Sopron közelében élő, középiskolásokat tanító vegyészmérnök második kiadott könyvének ugyanúgy a címben szereplő Budapest adja fő helyszínét, mint bemutatkozó művének. A Bűnös Budapest 1939-be, a II. világháború kitörésének évébe enged történelmi és bűnügyi betekintést. A történet ezúttal két szálon fut, és a politika is sokkal hangsúlyosabb szerepet kap. Ami nem változott: remek karakterek és izgalmas nyomozások.

3 komment

2009. július 17. 08:24

Philip K. Dick: Visszafelé világ

A Philip K. Dick-sorozat legújabb kötetében beteljesül a Hobart-fázis, így a dolgok menete a visszájára fordul: az emberek eltemetett sírjaikban térnek magukhoz öregen, haldokolva, a cigarettázás úgy történik, hogy a hamutartóban lévő csikkeket fújják egész szálakká, és teszik be a dobozba, a telefonbeszélgetések során pedig viszláttal köszöntik egymást, majd hallóval rakják le a kagylót, és lehetne sorolni még tovább. A Visszafelé világ azonban elsősorban mégsem emiatt egy érdekes regény, hanem a vallási alapötlete miatt: az egyik nemrég elhunyt nagy vezető visszatérőben van, és ki tudja, milyen emlékeket hozott magával a túlvilágról. A végeredmény egy huszadik századi Jézus-történet esetlen szereplőkkel és szerelmi háromszögekkel, Dick jól megszokott paranoid ábrázolásmódjában.

Kommentálj!

2009. június 8. 09:01

Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió

Az Agave teljes, eddig megjelent Philip K. Dick sorozatával a hátam mögött az utóbbi néhány darab után már nem volt meg az a rajongás egyik kedvenc írómmal kapcsolatban, mint az elején. Ehhez egyrészt hozzátartozik, hogy olyan erős darabokkal nyitottam, mint az Álmodnak-e az androidok... vagy a Valis. Másrészt a sok töltelék után már annyira ismerem PKD paneljeit, hogy az első három oldal után jó eséllyel kiszúrom a főszereplőt, a cselekményt és a befejezést. Ezek után kifejezetten meglepő és üde darab volt a Szabad Albemuth Rádió, ami kilép a megszokott mederből, és egy teljesen új élményt ad, úgyhogy sokat próbált fanoknak is kifejezetten ajánlható.

10 komment

2009. június 4. 07:58

Richard Morgan: Dühöngő fúriák

Richard Morgan az egyik legaktuálisabb sci-fi író, akinek a regényei folyamatosan megjelennek magyar nyelven is. Legújabb kötete, a Dühöngő fúriák (Woken Furies) a Takeshi Kovacs-trilógia befejező darabja, amiben a magyar gyökerekkel rendelkező ex-Küldött főhőst a sors szülőbolygójára sodorja, és akarata ellenére egy forradalom kirobbantására irányuló kísérlet kellős közepében, pontosabban annak a megszervezésében találja magát. Akik a Törött angyalokban csalódtak, és ezúttal egy újabb Valós halált vártak, azok megint nem lesznek elégedettek, ettől eltekintve viszont a Dühöngő fúriák egy szórakoztató olvasmány rengeteg szexjelenettel, kegyetlen harcokkal, és mindazon politikai eszmecserékkel, amik egy forradalom előkészületei során felmerülhetnek.

Kommentálj!

Dehogy halt meg a hip-hop - Antipop Consortium a hajón

Egy koncerttel kapcsolatban, minél nagyobb az elvárás és hosszabb a várakozás, annál nagyobb tud lenni a csalódottság az éjjel végén - ahogy azt mindnyájan nem egyszer tapasztalhattuk már. Ennek az egyenletnek a fényében az Antipop Consortium március eleji, budapesti fellépése egy átlagos pártmajális zenei felhozatalával sem ért volna fel élményben. Szabályerősítő kivételek persze akadnak, szerencsére.

Kommentálj!