Ismét itt a tömeges kritizálás ideje, vár rátok a Review 8. száma! A címlapra ezúttal Gringow festi fel az aktuális hiphop háború képét, ahol a szemben álló feleket onnan lehet felismerni, hogy az egyiknek izzadságszaga van, a másiknak meg folyton elcsuklik a hangja, mint valami zárlatos androidnak - avagy real hiphop vs. auto-tune. A végszóban még azt is megmondjuk, mivel lesznek tele a slágerlisták jövőre. Aztán rövid kritikák, a listában: Dizzee Rascal, Dextro, Fat Freddy's Drop, Calvin Harris, és még sokan mások. Jó olvasást!

Eltelt egy kis idő, mióta legutóbb jelentkezett a Review recenzió-lerakati sorozatunk, de most újra itt van 11 album kritikájával, és egy izgalmas vezércikkel. A címlapon ezúttal olyan figurák kaptak helyet, akik úgy gyűjtöttek be világraszóló hírnevet, hogy egy-egy alteregó maszkja mögé bújtak, és gyakran azt sem tudtuk, hogy valójában kicsodák is ők. Érdekes háttérsztorik a Daft Punk űrhajósairól, egy Kavinsky nevű diszkós autóhősről, MF Doom fémmaszkjáról, vagy épp a Mortiis nevű madárijesztő-kobold-elf valamiről - Nash top tizese műfaji határok nélkül. Aztán a szokásosan rövid, velős kritikák az utóbbi idők lemezterméséről, köztük egy tökéletesre sikerült elektronikus Laurent Garniertől, retrospektív Massive Attack válogatás, egy befulladó grime Skeptától, kiváló kortárs-komoly Hauschkától, és a többiek. Jó olvasást!

Elérkezett a Kultblog's The Review sorozatunk hatodik száma, egy újabb lerakatnyi lemezkritikával, és kérem szépen remek hírünk van! A recenzióra összegyúrt csomag átlagpontszáma magasan felülmúlja bármelyik korábbi adagét, ami vagy azt jelenti, hogy a mi vércerkánknak tört ki a hegye, vagy tényleg ilyen jó dolgok jelentek meg az őszi kiadványdömpingben. A címlapon ez alkalommal a Sonar Kollektív kiadót találjátok, aminek megvizsgáljuk egy kicsit a múltját, nu jazz berkekben betöltött státuszát, és megnézzük, hogy hogyan vészelte át az elmúlt évek mélyrepülését, amiből most egy év alatt szárnyra tudott kapni. Ennek kapcsán olvashattok a három legutóbbi Sonar kiadványról, amik mind egy szálig ínyenc darabok. Végül, de nem utolsó sorban engedjétek meg, hogy bemutassam új recenzorunkat, aki a jazz-hiphop vonalról szemezett néhány finomságot, ezeket a 11-15. oldalon találjátok. Lehet őt köszönteni hurrával és pacsival. Az anyaghoz jó olvasást, a hozzászólások meg jöhetnek, mint mindig!

Csak azért, mert késünk, azt hittétek már megússzátok, mi? Hát nem! Itt a Kultblog's Review 5. száma, Flynn és Nash pedig megint megmondják a frankót az utóbbi időszak lemezterméséről, ami a kihagyás és a kihagyhatatlanok miatt egészen nyár elejéig nyúlik vissza. A tartalomjegyzék után már versenyt fészkelődik Tricky, a Simian Mobile Disco, Roots Manuva, a Chemical Brothers, és még tizenhárom jeles-neves csapat, hogy megkapja a magáét kritikusaink kegyelemet nem ismerő tollától. Jó olvasást!

(A Review innentől nagyjából havi rendszerességgel, vagy épp rendszertelenséggel jelentkezik majd, de jönni fog, az biztos.)

Még nyakig a nyári uborkaszezonban kevés ütős újdonságot lehet felmutatni a zenepiacon, de azért így is akad néhány lemez, ami mellett nem volna érdemes szó nélkül elmenni. Ezeket találjátok a Review negyedik számában, a kiemelten ajánlott Lindströmtől a Fabric-et mixelő Simian Mobile Discón át az absztrakt hiphoppal odacsapó Blue Sky Black Death-ig. A címlapszotriban ezúttal Nash-t hallhatjátok, ahogy mélyről indulva kezd bele a grime színtér mesélésébe, és alapvető előadókon, lemezeken és klipeken keresztül mutatja be, hogy hogyan csapott néhány garázsbreaken és underground hiphopon szocializálódott srác arra az asztalra, ami az utóbbi években nemzetközire nőtt. Bővebben rögtön a borító alatt, már megy is, lapozz gyorsan, le ne maradj! Jó olvasást!

Fél hónap elteltével ismét itt az ideje egy jó adag zenekritikának, amit a Review harmadik számába csomagoltunk össze nektek. Most valamivel nagyobb szigorral csapott le a recenzorok tolla, aminek főleg a nagy névnek tartott intézmények estek áldozatul. Az Unkle például begyűjtötte tojáshéjseggű sorozatunk első egyesét, a Roots ellenben egy csillagos ötössel megmutatta, hogy a hírnevet alátámasztani is lehet. A címlapsztoriban ezúttal összegyűjtöttük, hogy mi a kilenc legszánalmasabb dolog, amit egy partyn elkövethetsz. A borítón ebből a harmadik helyezettet látod, avagy "pózolni a partifotósnak". És hogy miért éppen kilenc? Mondd meg te, hogy mi a tizedik, vagy éppen a te listádban az első! Jó olvasást!

Üdvözlet ismét minden kedves olvasónak, és főleg azoknak, akik nem felejtették el, hogy elérkezett a hónap közepe, avagy az esedékes The Review megjelenésének napja. A mostani számot egy bőre eresztett lamentálással indítja Flynn, amelyben leírja, hogy melyik kiadványokra volt a leginkább érdemes odafigyelni 2008 első félévében. Ennek okán a borító színes-szagos lett, mivel nem annyira demokratikusan, de annál határozottabban a Cut Copy lemeze, az In Ghost Colours kiáltatott ki az év eddigi legjobb albumának. Hozzátesszük, éppen hogy csak lemaradt a dobogóról a Roots aktuális nagylemeze, és messze még az év vége. A teljes gondolatmenetért tessék tovább lapozni, aztán egyetértést vagy épp nem értést komment formájában lehet kifejezni. A Review második számának további oldalain aztán egy jó adag lemezkritikát találhattok, ahol ezúttal több ízben is helyet kapott a dubstep, aztán jön még idm, techno, Bowie-feldolgozások, nigériai soul és még sok más. Végül lehet egy gyorsat szavazni is, amit az utolsó oldalon találsz, a válaszokat pedig előre is köszönjük. Jó olvasást!

Az egész úgy kezdődött, hogy azon gondolkoztunk, merre fejlődjön tovább a Kultblog. Flynn szerint menők azok az online magazinok, amik a print periodikusságával frissülnek, szerintem meg az a website, amelyiken nincs folyamatosan frissülő tartalom, hülyét csinál magából. Ebből lett az, amit most láttok: a Kultblog progresszív tudathasadása. A rendszerint frissülő tartalom persze marad, közben viszont itt a new shit, amit úgy hívunk, The Review. Ezt a blogba oltott magazint pontosan kétszer kapjátok majd kézhez ezentúl minden hónapban, és a legfrissebb zenei megjelenésekből szemezünk, kritizálunk, pontozunk. A tartalom most, az első számban súlyosan elektronikus hangvételű, de ez is fog változni, keveredni, attól függően, hogy az adott időszakban épp mire érdemes odafigyelni. A Review #1 címlapsztorija az idén alaposan megszaporodott újrakiadások, a borító alatt viszont teljesen új kiadványok lapulnak. Jó olvasást! (Kommentálni persze ugyanúgy lehet, mint bármelyik másik cikket.)